Page 24 - Webbook_hun_01

A nagyapa megjelenése akkoriban olyan fenséges volt, mintha egy uralko

dó parancsolna alattvalóinak ...
A nagybátyám nem mert semmit mondani a nagyapámnak, és azt mondta,

gyorsan menjek be a Sarangchae-ba .

A nagyapám akkoriban nem volt a szokásos kedves nagyapja .

Abban a pillanatban mindenféle gondolat jutott eszébe .

– Csak nem ragad vissza, miközben megpróbálom levenni ? én akartam .

Amint beléptem a szobába, nagyapám becsapta az ajtót, bezárta, és hango
san kiabált .

– Tekerd fel a vádlidat ! Mondta, majd a fülembe dugta ...
– Csak sikíts . – suttogta . ( éltem !!! éltem !!!)

Azonnal rájöttem nagyapám szándékára, és nagyon valósághűen adtam

meg a hangot, mint egy színész . Tudtam, hogy a nagyapámmal jó párkap
csolatban vagyunk, de nem hiszem, hogy valaha is így találtuk volna ki .

" Pofon " , " Ayaya " , " Pofon " , " Ayaya " , " Pofon " , " Ayayayaya "

Nagyapa csuhája és egy feltekert törülköző hangja, amely egy bambusztű

höz üt ,
Valahányszor ez megtörtént, hebegni kezdtem és sikoltozni kezdtem, hog

y meg fogok halni .

Még ha most is belegondolok , akkori színészetem elég híres volt ahhoz,

hogy elnyerje a gyermekszínésznek járó Oscar-díjat.
Színészkedés volt .

Még ha újra belegondolok, akkor is ugyanaz .
Néha elgondolkodom rajta ... hehe Ugh ... régen mosolyogtam .

A nagybátyámnak és a családjának nem volt más választása, mint kint mar
adni és megvárni, míg a nagyapám kinyitja az ajtót és kijön .

' Sajnálok és sajnálok mindenkit .

QR

24