Page 67 - Webbook_hun_01

A megvilágosodás végett ...

" Sok időt töltöttem azzal, hogy megtaláljam a megvilágosodást ."

Az első szokás az intenzív

osztályra járás. Az első szokás a
kórház intenzív osztályára menni,

amikor nincs motivációja az

életre, vagy frusztráltnak érzi magát.
Ha órákig ülsz az intenzív osztály előtt, amíg nem érzel valamit, sok bete
ggel fogsz találkozni, akik fel-alá járkálnak a folyosókon...

Amikor ránézek nehéz életükre, rájövök, hogy anélkül, hogy észrevettem

volna, elfelejtettem, mennyire hálás vagyok az életért! szerintem igen.
Nézve ezeket a gyenge embereket, akik pillanatról pillanatra fájdalommal

és kétségbeeséssel küszködnek...
Egyre jobban érzem, hogy egészséges vagyok és erős kötődésem van az

élethez.
így hát felkerestem a kórház intenzív osztályát, abban a reményben, hog

y áttörést találok a sokszor hozzá nem értő énemből.

A második szokásom, hogy
elmegyek a nemzeti temetőbe.

A második szokásom a nemzeti
temetőkbe járni. Amikor az emberek élnek, sokan vannak

Félreértések és szomorú dolgok biztosan történnek.

Amikor ilyen probléma merül fel, vagy úgy érzem, hogy nehéz megoldani,
általában meglátogatom Choi Bong-seop hadnagy és Ki-seon Jeong kapi
tány sírját a dongjak-dongi nemzeti temetőben.

Amikor egy üveg sojuval, tintahalral, földimogyoróval és két csokor virág

gal meglátogatom a sírt, a szakaszvezetők mindig hallgatnak rám.

Bár lehet, hogy élő emberrel kell beszélni ,
A már elhunytakkal való beszélgetés nagy megnyugvást jelent . QR

Nem azért szenvedek így, mert élek ?

67