Page 100 - Webbook_hun_01
P. 100

menj Szöulba



                  Amikor Szöulba költöztem, nappal a teniszpályán edzősködtem, éjjel pedig

                  tanultam .
                  Különösen éjszaka, a Yangji Akadémián, Yongsanban, ingyen tanultam, cs
                  erébe a biztonságról és a takarításról gondoskodtam .
                  Közben a hozzám hasonló biztonsági őrként és takarítóként dolgozó baráto

                  k között közeli barátságba kerültem egy barátommal, akinek vezetékneve
                  Shin Ga volt , és természetesen kötetlenül kijöttünk egymással, mintha rég

                  i barátok lennénk .


                  Azonban rájöttem , hogy ez a barát a korosztályának „királya” .
                  Azt hittem, hogy a gyerekek, akik takarítottak és biztonsági munkát vége

                  ztek, mind a barátaim, akik úgy akartak tanulni, mint én ...
                  Mint kiderült, nem ez volt a helyzet .

                  , végül azokkal a gyerekekkel laktam , hogy spóroljak a beszállási költség
                  eken ...
                  A gyerekek 90 fokkal behajlították a derekukat barátjukhoz, Istenhez, és
                  azt mondták: „Testvér , testvér ” . Nos , mivel barátok vagyunk, „Shin h

                  yung”-nak és „Kwon hyung”-nak hívtuk . Talán azért, mert rossznak t
                  űnt a barátok szemében, és megsértette őket , a hozzám való hozzáállásuk

                  nem volt túl jó . De mivel nem kellett ilyen dolgok miatt aggódnom ezért n
                  em is aggódtam túl sokat .


                  Aztán egy nap a lakos regisztrációs kártyám a földre esett, és úgy tűnt, mi

                  ntha valaki látta volna . Lakossági regisztrációs kártyámon 1959- ben szü
                  lettem , ami 2 évvel fiatalabb a tényleges életkoromnál .

                  Shin barátjának beosztottjai, akik ezt félreértették, nagyon arrogánsan néz
                  tek rá , és félreértették, hogy a korát hazudva próbálja felvenni a versenyt
                  a királyukkal .



                  Végül egy nap, miután az akadémiai órák véget értek, este 11 óra körül kit
                  akarítottam az asztalomat, és radírral letöröltem a táblát ...

                  „ csörgés” hangjával ….
                  4-5 fős , azonos korú emberből álló banda jött be, mindegyik egy-egy fa
                  darabot tartott a kezében .
                  Aztán szó nélkül, kíméletlenül lecsaptak a fahasábra . Egy pillanat alatt há

                  tba ütöttek , és a helyzet hirtelen rosszabbra fordult .

      QR          Minden erőmmel küzdöttem .




                                                          100
   95   96   97   98   99   100   101   102   103   104   105