Page 100 - Webbook_hun_01
        P. 100
     menj Szöulba
                  Amikor Szöulba költöztem, nappal a teniszpályán edzősködtem, éjjel pedig
                  tanultam .
                  Különösen éjszaka, a Yangji Akadémián, Yongsanban, ingyen tanultam, cs
                  erébe a biztonságról és a takarításról gondoskodtam .
                  Közben a hozzám hasonló biztonsági őrként és takarítóként dolgozó baráto
                  k között közeli barátságba kerültem egy barátommal, akinek vezetékneve
                  Shin Ga volt , és természetesen kötetlenül kijöttünk egymással, mintha rég
                  i barátok lennénk .
                  Azonban rájöttem , hogy ez a barát a korosztályának „királya” .
                  Azt hittem, hogy a gyerekek, akik takarítottak és biztonsági munkát vége
                  ztek, mind a barátaim, akik úgy akartak tanulni, mint én ...
                  Mint kiderült, nem ez volt a helyzet .
                  , végül azokkal a gyerekekkel laktam , hogy spóroljak a beszállási költség
                  eken ...
                  A gyerekek 90 fokkal behajlították a derekukat barátjukhoz, Istenhez, és
                  azt mondták: „Testvér , testvér ” . Nos , mivel barátok vagyunk, „Shin h
                  yung”-nak és „Kwon hyung”-nak hívtuk . Talán azért, mert rossznak t
                  űnt a barátok szemében, és megsértette őket , a hozzám való hozzáállásuk
                  nem volt túl jó . De mivel nem kellett ilyen dolgok miatt aggódnom ezért n
                  em is aggódtam túl sokat .
                  Aztán egy nap a lakos regisztrációs kártyám a földre esett, és úgy tűnt, mi
                  ntha valaki látta volna . Lakossági regisztrációs kártyámon 1959- ben szü
                  lettem , ami 2 évvel fiatalabb a tényleges életkoromnál .
                  Shin barátjának beosztottjai, akik ezt félreértették, nagyon arrogánsan néz
                  tek rá , és félreértették, hogy a korát hazudva próbálja felvenni a versenyt
                  a királyukkal .
                  Végül egy nap, miután az akadémiai órák véget értek, este 11 óra körül kit
                  akarítottam az asztalomat, és radírral letöröltem a táblát ...
                  „ csörgés” hangjával ….
                  4-5 fős , azonos korú emberből álló banda jött be, mindegyik egy-egy fa
                  darabot tartott a kezében .
                  Aztán szó nélkül, kíméletlenül lecsaptak a fahasábra . Egy pillanat alatt há
                  tba ütöttek , és a helyzet hirtelen rosszabbra fordult .
      QR          Minden erőmmel küzdöttem .
                                                          100





