Page 96 - Webbook_hun_01

Mijeong csak sírt anélkül, hogy bármit is mondott volna .
Köszöntettem Mijeongot, aki lehajtott fejjel zokogott, és elhagytam a hely

et . Rá sem tudott nézni, ahogy elmegyek, és csak sírt .
A Punggiba tartó vonaton Mijeong látványa annyira szánalmas volt, hogy t
ovább kellett sírnom .

Amikor megláttam, úgy döntöttem, hogy szerelmet kell vallanom a gyerm
ekemnek .

Amint beléptem a házba, köszöntem anyámnak és kimentem a gyerekkel t
alálkozni . épp amikor indulni készültem, meghallottam anyám hangját mag
am mögött .

– A tulajdonos lánya férjhez megy .
Anyám gondolkodás nélkül mondta nekem ezeket a szavakat ,
Abban a pillanatban éreztem, hogy minden erő eltűnik a testemből .

A mező a szemem előtt hirtelen elsötétült . Mit tegyek ?
Amikor elindultam otthonról, találkoztam a gyermek húgával, Myeong-he
e-vel .

Myunghee szavain keresztül meg tudtam győződni arról, hogy anyám szav
ai igazak .
Egy férfihoz megy feleségül, aki a Chung-Ang Egyetemen végzett, és Ye

ongju-ban él .
Nem volt bátorságom találkozni azzal a gyerekkel .
céltalanul sétáltam és sétáltam , a faluba vezető úton , hidak alatt és ismer

etlen helyekre . Hiába gondolkodtam, nem jött válasz , csak csalódott volt
am .

" Az egyetlen dolog, ami lehetővé tette számomra, hogy kitartsak és kitar
tsak a sok nehézség közepette, az a gyermek iránti szeretetem volt ... .'

Végül egész éjszaka a gyerek háza előtt guggolva maradtam . Annak a
napnak a szívszorító emléke, amikor kora reggel a mosdóba menő gyerek
árnyékában bújva sírtam , keserű emlék marad, amelyet évtizedek múlva

sem lehet kitörölni .
Azon a napon végül nem volt bátorságom találkozni azzal a gyerekkel, ezé
rt visszatértem a bázisra . Még a vakációból való visszatérés után is láttam

magam, hogy olyan sokat küzdök ...
Egy kollégám megkérdezte tőlem: „ Hátra hordtad a gumicipődet ?” Odái
g ment, hogy megkérdezte . De a kérdése nem vonatkozott az én esetemr

e .
QR

96