Page 44 - Webbook_hun_01

Tovább tanultam focit Kim Seok-jo, Yoo Jong-geun és Choi Jong-geun
tanároktól.
Erősebb volt a versenyszellem, mint másokban, így amikor mindenki haz
ament az esti edzés után, titokban vittem a focilabdát az iskolába.

Egyedül futni a holdfényben... egyedül lövöldözni... sikoltozni... rugdosni...
Egyedül centerezés... futás és lövés... gólt rúgni... boldogan futni egyedül...
Ugrás... Csak keményen dolgoztam.
Egy nap az éjszakai műszakos tanár azt hitte, hogy tolvaj vagyok, és kijött

egy klubbal.
„Te barom, menj gyorsan haza...” – szidtak.
Néhány tanár azonban megdicsért ezért. Nem, azt hiszem, többen dicsérte
k engem.
Egyikük Jang Jeong-sik tanár volt.

Olyan keményen dolgoztam.
Mindig késő este edzettem, éjfél 10 és 12 óra között. Itt az ideje, hogy mi
ndenki aludjon.
Amikor elfáradtam az ilyen gyakorlatok után... csak lefeküdtem a nagy ág
yamra az üres játszótéren... és beszélgettem az ég csillagaival, mint a bará
taim.

Abban az időben a csillagok nagyon fényesen ragyogtak.
A csillag rám nézett, ragyogóan elmosolyodott, és szorosan szembenézett
velem.
Nem volt olyan, mint Szöulban, ahol még azt sem lehetett tudni, hol vanna
k a csillagok, szó szerint ragyognak. Lefeküdtem és beszélgettem az ég cs
illagaival.
úgy tűnt, a csillagok megértették, amit mondok... még fényesebben csillog
tak, és mindig is a jó barátaim voltak.

" A csillagok mindig hallgattak , de soha nem beszéltek ."
– Milyen jó tanácsadó .

QR

44