Page 61 - Webbook_hun_01

Egyik a másik után .....
„ és ne harcolj többé ~~~” – mondta .

így halt meg apám .

Anya és családtagjai énekelnek és zajonganak ,
Egyáltalán nem tudtam sírni .

Egy ideig üresen álltam, majd kisurrantam a kórházból .

Ekkor már mélyen az éjszakába járt .

Egy darabig kábultan sétáltam Andong belvárosában .

Aztán hirtelen arra gondoltam, hogy soha többé nem látom apámat így kö

högni a reggelizőasztalnál ... … … .
valami forróság kezdett folyni lefelé, akár könnyek, akár takonyok .

Ha lett volna pénzem , ha lenne műtéti költségem , nem haltam volna meg

így hiába , de nehezményeztem a szegénységet .

Haragszom arra az átkozott pénzre .
Bár fiatal voltam, ez volt az a pillanat, amikor mélyen átéreztem a szegén

ység fájdalmát .

Látni apámat, aki tehetetlenül kénytelen meghalni pénzhiány miatt ... .

Apám halála sok mindenen elgondolkodtatott .

Micsoda áldás egészségesnek lenni ,
Micsoda áldás, hogy élsz, és saját gondolataid vannak .

Miért élnek az emberek ? Hogyan éljek másként ?...

Hogyan élhet valaki jól , emberként és megbánás nélkül ?

Annyi kérdés kezdett felmerülni bennem .
Mi a szegénység ? Mi a tudatlanság ?

Miért mondják az emberek, hogy "tanulj , tanulj !" Te csinálod ?

Onnantól kezdve minden tele volt kérdésekkel számomra .

Abban az időben hirtelen eszembe jutottak azok a szavak, amelyeket apá

m mondott, amikor haldoklott, és azok a szavak, amelyeket akkor mondot
QR
t, amikor rám nézett, miközben élt .

61