Page 116 - Webbook_hun_01

Őrző anya

1990- ben volt .

Azt hiszem, akkoriban történt, amikor a Sejong Egyetemen végeztem .
Egy személy, akit Suho anyjának hívtak, havi tagsági díjat fizetett és edz
ett a Gongneung teniszpályán ...
Az emberek folyton azt mondogatják, hogy drága a havi tagdíj .... drága a

z óradíj .... Na mindegy, mert kicsit fárasztó ....
Nagyon megterhelő volt számomra azzal a személlyel foglalkozni, amikor

iskolába jártam és a teniszpályára jöttem .

Aztán egy napon ,
holnap lesz az érettségi vizsgám , nem tudtam tanulni, mert rengeteg dolg

om volt . Azon az éjszakán nem volt más választásom , mint egész éjszaka
ébren maradni, és zsúfolásig telni .

Ezért mondtam a gyerekek anyjának, hogy készítsen valamit enni ,
épp tanulni készültem , amikor megcsörrent a telefon .
Nem akartam felvenni a telefont, mert zsúfolnom kellett, de sikerült .
Mielőtt még azt mondaná, hogy „ helló ” … .

Suho anyja sírás közben beszél .
mondta, hogy Szöulból származik, és nincsenek rokonai , ezért felhívott ....

Apám meghalt .... A házban csak én és anyósom voltunk ....
Azt mondta , hogy nem tud semmit csinálni , mert éjszaka van és segítsé
get kért .

Haboztam egy kicsit, mielőtt válaszoltam volna .
Egy pillanatig haboztam, mert allergiás leszek Suho anyjára .

Viszont azt hallottam, hogy valaki meghalt ... és azért kérdeztem a címet,
mert arra gondoltam, hogy nem mehetek el, amikor valaki, akit ismerek,
segítséget kért .
ㅇㅇ-dong ㅇㅇ Lakás az ㅇㅇ áruház mögött A ㅇ emeleten volt .

útközben felhívtam Mr. Lee-t és Mr. Lee-t , akik az atomenergetikai kór
házban dolgoztak . ( Még mindig a radiológiai diagnosztikai osztályon dolg

ozom .)
– Sajnálom, de kérlek, küldj egy mentőt valahova . kértem egy szívessége
t.
A kórházak azonban nem viszik be a halottakat a hullaházba, hacsak nem

halnak meg balesetben .

QR

116